Nikon Zfc teszt

A NIKON 2021. nyarán adta ki első, a retro jegyében, de a modern világ igényeit maximálisan kiszolgáló tükörnélküli vázát (hivatalos bejelentés itt olvasható) a Nikon Zfc-t. Ihletője pedig a saját korában nagy népszerűségnek örvendő 1982-es kiadású Nikon FM2 filmes váz volt.

Ha jól megnézzük a két fényképezőgépet, akkor első ránézésre külsőleg sok a hasonlóság, persze funkcionalitásban teljesen eltérő, hiszen hogy is hasonlítanánk össze egy ~40 éves modellt, egy újkorival. Felesleges is lenne, de a maga korában az FM2 csúcsmodellnek számított, viszont a Zfc a XXI. század rohanó világában, és az igen erős MILC versenyben nem tudott akkora népszerűséget szerezni, mint az elődje 82-ben. Bár egyre inkább jön vissza a retro minden téren, mégis úgy látszik a társadalom valahogy a fényképezőgépek terén nem tudta befogadni és elfogadni ezt az újítást, vagy egyszerűen túl nagy az ellentmondás a milc – kontra filmes világ, és gondolkodás között. Talán, ha a Nikon a DSRL vonalon lépi ezt meg pár évvel korábban, akkor véleményem szerint nagyobb lett volna iránta az érdeklődés. Ez már sosem derül ki, mindenesetre nézzük meg a főbb adatokat, mit is tud ez a Nikon Zfc:

Kinézet:

Nikon Zfc – a „gombcunamis” milc

Ha összevetjük az FM2-vel, akkor szinte teljes a hasonlóság. A felső gombok száma és elhelyezkedése, a bajonett kioldó gomb, sőt még a pentaprizma is – ami értelemszerűen a Zfc-ben csak egy design elem, mivel milc – kialakítása is közel azonos.

Elöl egyébként a fém bajonettnél most nem kapunk piros segédpontot, ahol az objektívet kell párosítanunk a vázzal, csupán egy szolid kis bevágás jelzi a „passzintót” – bocsi. :J Ez önmagában nem hátrány, de mindenesetre lassabb az összeolvadás.

Ha felülnézetbe váltunk, akkor a bal oldalon a film felhúzó helyére berakták az ISO érzékenység változtatására alkalmas tárcsát / ami indokolatlanul bazi nagy lett – kérdem én miért, ok a kérdés költői, tudom a választ, vagyis sejtem /, mellette bal alul szép szelíden helyet kapott a módválasztó is, amit egy kis pöcökkel tudunk váltogatni. Kellően széles volt nekem, és nem is éreztem azt, hogy nagyobb kellene oda – ellenben az ISO-val. OK túlteszem magam rajta. Vándoroljunk át a másik oldalra. Itt sincs hiány gombokból – meg úgy általában a Zfc-ben – amit lehet kiraktak funkciógombokra, ami egyfelől szuper, mert minden könnyen elérhető, de 1-2 nap használat után már úgy éreztem, hogy akár varrodát is nyithatnék, annyi a gomb körülöttem / előttem. :J

Várj még csak felülnézetben vagyunk.

Ahogy szemünk átugrik a vakupapucson – amiben nincs változás 40 éve sem – rögtön egy másik hatalmas tárcsába ütközünk. Ezzel a zársebességet tudjuk állítani egy gyengéd középen elhelyezett kioldó gomb segítségével. Itt is találhatunk egy pöcköt, amivel immár a videó / fényképezés módok között tudunk kapcsolgatni, de ez már annyira nem kényelmes, és nem is áll kézre, már az elhelyezkedése miatt sem. Jobbra haladva még 3 gomb maradt, ebből egyedül az exponáló gomb az, ami itt is, és az FM2-nél is hasonló helyen van – és ugyan az a funkciója. :J Ennek a helyét annak idején teljesen jól eltalálták, kézre áll, kényelmes távolságra van mindentől, és itt is tudjuk bekapcsolni a masinát, szóval abszolút logikus minden, node haladjunk tovább.

Alatta van egy rekeszérték kijelzésére tervezett mikró lcd kijelző, aminek funkcionalitása erősen kérdőjeles számomra, már annál is inkább, mert nincs benne LED lámpa, ergo sötétben használhatatlan, meg a méreténél fogva sem látszik rendesen a szám, nem beszélve arról, hogy a hátsó LCD-n jobban látom az értéket. OK tudjuk be a retro szellemnek, bár kicsit ellentmondana ennek a digitális kijelző, no mindegy is, szerintem felesleges oda. No és végül a REC gomb, – ami funkciógomb is – illetve az expo korrekciós tárcsa. Ez meg a zársebesség tárcsa, ami szerintem hasznos, és egy fotózás alkalmával gyorsan kell variálgatnunk, a többi lehetne kisebb is.

Megvagyunk a fenti szekcióval, nagy levegő és jön a hátlap. :J

A törzsgyökeres Nikon felhasználók már megszokhatták, hogy a visszajátszás és a törlésre alkalmas gomb a bal felső sarokban lapít, ez maradt itt is szerencsére, mellette az EVF/LCD választó, a kereső jobb oldalán a szintén megszokott exporögzítő. Mivel ide hátra szerencsére egy elég nagy méretű 7,5 centis tapiképernyőt raktak a maga 1 040 000 pixeles egységével, kellő felbontást biztosít a képek ellenőrzéséhez és komponálásához. Forgatható is, szóval több perspektívából is tudunk fotózni, és amit már korábbi cikkeimben is írtam a kihajtható LCD prezentáláshoz is tökéletes. Hátul még négy gomb van, ebből egyik a menü, amiben már szerencsére kézzel is tudunk navigálni – erről később.

Huh vége a gomboknak, megizzadtam.

Pár szó a markolatról, mert hát jól meg kell/ene markolni a Zfc gépet, hogy biztonságban tudhassuk, ám hoppácska, nincs grip – ahogy az elődnél sem volt alap felszereltség – csúszkál az ujjam elül, nincs fogása, kényelmetlen. Mit tegyek? Az egyik olcsóbb megoldás, ha beszerzel egy csuklótámaszt, így bizonyos stabilitást tudsz adni, ami nagyobb kezű férfiaknál nem biztos, hogy megfelelő választás lesz, már csak azért sem, mert ugyan úgy kényelmetlen lesz, nekik marad a grip, amit utólagosan vehetsz meg, hát maradjunk annyiban, hogy nem olcsón.

Egyébként télen, amikor kesztyű van rajtad még kínosabb a fogása, persze alá tudod támasztani, de akkor máris le van foglalva a kezed.

WOW faktor 3/5

Kezelhetőség:

Egy fényképezőgépnél fontos a külcsín, de még inkább a belbecs, jelen esetben a menü, és a gép kezelhetősége. A menürendszere tipikus Nikontól megszokott, különösebben nem is térnék ki rá, segítség a tapiképernyő, így gyorsabban ugrálhatunk a menüpontok között, feltéve ha akarunk.
Miért?
Mert a gép első kézbevétele után a legfontosabb beállításokat követően szinte nem is lesz szükségünk a menüre. Egyfelől, mert a gombok többségét kirakták, ha meg mégis más beállításra lenne szükségünk, úgy az „i” gombbal a hátsó LCD-n könnyedén elérhetünk mindent. Itt is beállíthatunk saját menűt, de minek. :J

OK, beállítottam mindent elindulhatunk. Ahogy a táskából előkapom rögtön feltűnik, hogy milyen könnyű – már az én DSRLemhez viszonyítva – és egyből elfog a félelem, hogy huh ezt jól meg kell fognom, hogy ne csússzon ki (korábban írtak miatt). A csuklóvédő rajta volt, de hoppácska a kártyát még nem raktam bele. Naná, hogy alulra helyezték el a kártyafoglalatot… ez kinek a remek ötlete volt? Ráadásul ugyanitt van az aksi is, szóval … pff. Egyébként 1 db foglalat van, szóval esélyünk sincs biztonsági mentést csinálni, vagy túlcsodrulás esetén automatikusan a másik kártyára írni, ami mondjuk egy pörgősebb napnál nehézkessé teszi. A Li-ion aksival egy feltöltéssel kb. 300-350 képet tudunk készíteni, persze ez attól is függ, hogy mennyire vesszük igénybe a hátsó 3 colos LCD-t, vagy mennyit nyomkodjuk, kapcsoljuk ki-be, stb. Nekem a tesztelés alatt – télen – gond nélkül bírta közepes igénybevételnél 2 napig, de azért erre ne bazírozz, jó ha van egy tartalék EN-EL25 típusú elemecske, ne kínait vegyél, mert azok nem jók, miért, pl mert nem a valós teljesítményt adják, és pillanatok alatt lemerül.

A Nikon Zfc fókuszpontokban a középmezőnyben van, ahogy maga a váz is, szóval hozza az elvártakat e téren. Gyors, könnyen változtatható a helyzete, pontos, könnyen témára és szemre áll, abszolút ideális választás lehet street és portréfotósoknak. A Face detection AF és az Eye tracking AF baromi hasznos feature, utóbbit a portrésok fogják előszeretettel használni, én is így tettem, persze ehhez kell egy megfelelően gyors objektív is. Én a teszt alatt a Nikkor Z 24-70 mm f4S és a

Nikkor Z 70-200 mm f2.8S prime obikat használtam. Nem sorolnám a könnyű kategóriába, de mindenképpen egy perfect lencsék, már az áruk miatt is. :J

Sportfotósoknak és állatok fotózására nem feltétlen ajánlanám, mert a 11 fps-el azért lesznek bemozdult képek, vagy lemaradt pillanatok. ISO-ban jók vagyunk mind fotó, mind videózás esetén, ezt az alap 51.200-as érték is mutatja, de természetesen kiterjeszthető 2 lépésközzel.

A hátsó LCD-n minden adatot tisztán és jól láttam, még erős fényben is, a tapiképernyőnek hála pikk-pakk tudtam módosítgatni, amire szükségem volt. A kihajtható kijelző már több ízben bizonyította számomra létjogosultságát. Az EVF szintén baromi éles és részletgazdag élőképet ad vissza, és az LCD-vel kombinálva nagyon gyorsan komponálható a téma.

Wifivel és Bluetooth-al is rendelkezik. Előbbit a Nikon saját appjával a WMU-val tesztetltem. Közepesen gyorsan reagált az exponálási kérelmemre telefonon keresztül, a képek letöltése pedig a nagy fájlméretekhez viszonyítva igen gyorsan átjött.

Egy nagy fájdalmam van így a végére, nem raktak bele IBIS-t, ami számomra egy közel 350 ezres gépnél, egy 2021-es kiadásnál elvárható lett volna, és akkor még egy 380 ezres plafon ár is elviselhető lett volna a piacnak – szerintem.

Összegezve:

Mindent összevetve a Nikon Zfc a maga „retrós” kinézetével, és számos beépített feature-el büszkén és méltóságteljesen foglalhatja el a maga kis pozícióját a középmezőnyben, és igazán jó társa lehet portréfotósoknak, streetfotósoknak egyaránt, de még vloggereknek is – az influencereket direkt hagytam ki, mert ők vélhetően nem ezt a gépet fogják használni, hanem a saját picike kis mobiljukat. :J

A terméket a Nikon Magyarország biztosította számunkra. Köszönjük!

A cikket írta: Petyusz

9.0 TESZT ALAPJÁN

Nikon Zfc teszt

Megveszem

4 / 5

Átlagolva 4 értékelésből.

Kinézet 9

Kezelhetőség 8

Design 10

Menürendszer 9

Ár-érték aránya 9

Előnyök:

• Sok, könnyen elérhető gomb
• Rendkívül gyors és pontos AF
• Kihajtható LCD
• Nagy ISO átfogás
• 4K videófelvétel

Hátrányok:

• Nincs képstabilizátor (IBIS)
• Gyenge aksi
• Kártyafoglalat rossz helyen, és 1 darab
• Csúszós, sima felület, nehezen fogható

EXTRA ajánlat:Jelenleg nincs extra kedvezmény ehhez a termékhez.

Neked mennyire tetszik ez a termék?

4 (4)