Ki ne ismerné a SONY fotópályázatát. A szakma egyik legjelentősebb versenye, ahol amatőr és profi egyaránt, de külön kategorizálva mutathatja meg magát a legmenőbb művén keresztül. Végre megszületett a lista, amiből áprilisban nyertest avatnak. Magyar nincs köztük… sajnos.
Sajtóbejelentés
A World Photography Organisation nagy örömmel jelenti be a Sony World Photography Awards 2023 szakmai versenyének döntőseinek és a shortlistre került fotósainak a névsorát. Az immár 16. éve megrendezett szakmai versenyen a díjjal a kivételes alkotási sorozatokat díjazzák a technikai tudás és a történetmesélés eredeti megközelítése alapján egyaránt.
A 2023-as Év Fotósa kategória győztesét a döntőbe jutott szakmai pályázók közül választják ki, és április 13-án jelentik be. A döntősök és a shortlistre került fotósok képeiből összeállított válogatás a Sony World Photography Awards keretében kerül kiállításra a Somerset House-ban 2023. április 14. és május 1. között.
Több mint 415 000 kép érkezett több mint 200 országból és térségből a Sony World Photography Awards 2023 versenyre, és 180 000 képet küldtek be a professzionális pályázatra – ez bizonyult az eddigi legmagasabb nevezési számnak.
A Sony World Photography Awards 2023 kategóriánkénti három döntősei és projektjei a következők:
ÉPÍTÉSZET ÉS TERVEZÉS
In memoriam: Ricardo Bofill Muralla Roja című munkájában Andres Gallardo Albajar (Spanyolország) az ünnepelt spanyol építész, Ricardo Bofill (elhunyt 2022-ben) előtt tiszteleg az egyik legikonikusabb épületének labirintusszerű külső és belső tereit ábrázoló képsorozaton keresztül. A Stal-Vernacular Animal Sheds című könyvében Servaas Van Belle (Belgium) az állatmenhelyek építészetének krónikáját mutatja be. A fotós sűrű ködben készült felvételeken keresztül ezeket a leharcolt és az időjárás által is megrongált építményeknek az alázatosságát és emberségét mutatja be. Eközben a Cement Factory című filmben Fan Li (Kontinentális Kína) egy elhagyott dél-kínai cementgyár impozáns maradványait örökíti meg, méghozzá fekete-fehérben.
KREATÍV
Lee-Ann Olwage (Dél-Afrika) The Right to Play című alkotásában a női szerepvállalást mutatja be az oktatáson keresztül, virágkollázs technikákat alkalmazva, hogy örömöt, játékosságot és reményt adjon portréinak. Az Africa Blues című filmben Edoardo Delille és Giulia Piermartiri (Olaszország) egy kivetítő segítségével a környezet pusztulását ábrázoló képeket helyezi a mindennapi élet helyszíneire, így mutatva be a mozambiki klímaváltozás hatásait. Eközben Noemi Comi (Olaszország) Lupus Hominarius című művében az archivált képeket világos tónusokkal szembeállítva vizsgálja a vérfarkasokról szóló történelmi népmeséket az olaszországi Calabriában, ahol a legendát időnként arra használták, hogy a nőket az otthonuk közelében tartsák.
DOKUMENTUMFILM PROJEKTEK
Mohammed Salem (Palesztin Terület) a Gázai övezetben egy családot mutat be, akik a túlzsúfoltság miatt arra kényszerülnek, hogy a temetőben találjanak menedéket, miközben a lakosság száma folyamatosan növekszik. Hugh Kinsella Cunningham (Egyesült Királyság) The Women’s Peace Movement in Congo című munkájában arra törekszik, hogy rávilágítson a helyi nők gyakran figyelmen kívül hagyott szerepére a Kongói Demokratikus Köztársaságban zajló békemozgalomban. Tariq Zaidi (Egyesült Királyság) Inside the Hamar Weyne Fish Market: the Heart of Mogadishu, Somalia című alkotása élénken érzékelteti a város legforgalmasabb halpiacának lendületét és hangulatát, amely a polgárháború ellenére továbbra is a gazdasági tevékenységek egyik központi eleme.
KÖRNYEZETVÉDELEM
Jonas Kakó (Németország) The Dying River című alkotása a Colorado folyó fokozatos pusztulását mutatja be, és azt vizsgálja, hogy a túlzott emberi beavatkozás milyen hatással van a környező közösségekre és életmódjukra. A Marisol Mendez (Bolívia) és Federico Kaplan (Argentína) által készített Miruku című mű az éghajlat sebezhetőségének és a nemek közötti egyenlőtlenségnek a metszéspontjára összpontosít egy képsorozaton keresztül, amely egy kolumbiai La Guajira-i őslakos közösséget mutat be, akik pusztító vízhiánnyal küzdenek. A Green Dystopia című alkotásában Axel Javier Sulzbacher (Németország) a mexikói Michoacanban az avokádó iránti növekvő kereslet okozta terheket, és az ebből fakadó erőszak áldozatait vizsgálja.
TÁJKÉP
Kacper Kowalski (Lengyelország) 76 önálló repülés és 200 óra levegőben töltött idő alatt készített Event Horizon című képe a lengyelországi téli vízfelületek feletti, feltűnően absztrakt jégminták sorozata. A Postcards from Afghanistan after forty years of war című művében Bruno Zanzottera (Olaszország) az afganisztáni táj által viselt hegeket örökíti meg. Fabio Bucciarelli (Olaszország) Loss and Damage című munkája a négy éve folyamatosan ismétlődő dél-szudáni áradások okozta pusztításról szól, amelyet az árvíz által félig elsüllyesztett épületek és járművek képei mutatnak be.
PORTFÓLIÓ
A Riverland and other projects Marjolein Martinot (Hollandia) fotóin a dél-franciaországi fürdőzőkről készült fotókon a hosszú és nyugodt nyár érzését örökíti meg. Marylise Vigneau (Franciaország) Portfolio című művében a fotós kontrasztos pillanatok gyűjteményét mutatja be: egy Covidból lábadozó idős veterántól egy Lahore-i kislány portréjáig. Eközben James Deavin (Egyesült Királyság) portfóliója akkor készült, amikor a fotós Szaúd-Arábiában élt, és a vándormunkásokról készült képeket állítja szembe a szabadidős képekkel.
PORTRÉ
Ebrahim Noroozi (Irán) Afghanistan’s Girls Athletes című alkotása a tálibok által tiltott sportágak felszerelésével ábrázolja a nőket, akiknek a burka eltakarja a személyazonosságát. Edgar Martins (Portugália) Our War című műve tisztelgés Martins barátja, Anton Hammerl fotóriporter előtt, akit 2011-ben a líbiai polgárháborúban öltek meg, és akinek földi maradványait még nem találták meg. A sorozat Hammerl önarcképeként épül fel az általa fényképezett és megismert emberek beállított képein keresztül. Jean-Claude Moschetti (Franciaország) Egungun című munkája a Beninben a vudu rituálék részeként viselt hagyományos öltözékeket vizsgálja, amelyek az ősök szellemeinek tiszteletére és emlékeik megőrzésére szolgálnak.
SPORT
A Female Pro Baseball Player Succeeds in All Male Pro League című könyvében Al Bello (Egyesült Államok) Kelsie Whitmore, az első női profi baseballjátékos, aki egy kizárólag férfiakból álló profi ligában játszik, eredményeit mutatja be. A Mundialito című filmben Andrea Fantini (Olaszország) Dél-Amerika egyik legfontosabb őshonos labdarúgó-kupájának drámáját és izgalmát örökíti meg. Eközben a Fallou Diop, a versenypálya váratlan reménysége című filmben Thomas Morel-Fort (Franciaország) egy fiatal zsokét követ nyomon, aki a szenegáli versenypályán szerez magának nevet.
CSENDÉLET
Jagoda Malanin (Lengyelország) Cryogenia című munkája a lánya által kiválasztott és jégformákba fagyasztott apró kincsek fotóin keresztül vizsgálja a kriogén geológiai időszakot, felvetve a kérdést, hogy mit hagyunk magunk után. Kechun Zhang (Kontinentális Kína) egy közeli kertészeti bolt jövés-menéséből inspirálódva alkotta meg The Sky Garden alkotását, amely szürreális képekből álló sorozat, daruk által a levegőbe emelt növényeket és köveket ábrázol. Carloman Macidiano Céspedes Riojas (Argentína) La Visita című munkájában egy észak-perui börtönben a rabok által kért különböző ételeket dokumentálja, a képek a látogató családok gyengédségét és szeretetét ábrázolják.
TERMÉSZET ÉS ÉLŐVILÁG
Sriram Murali (India) Billions of Synchronous Fireflies Light up a Tiger Reserve című sorozata az erdő mélyén tett utazást követően megörökíti a több ezer szentjánosbogár káprázatos látványát, amelyek szinkronban villognak. Eközben Adalbert Mojrzisch (Németország) a Small Backlit Animals című munkájában a rovarok váratlanul vibráló színeit és mintáit tárja fel mikroszkóp alatt. Corey Arnold (Egyesült Államok) a Cities Gone Wild című filmjében fekete medvéket, prérifarkasokat és mosómedvéket követ végig az Egyesült Államokban, és azt vizsgálja, hogy ezek az állatok hogyan képesek együtt élni az emberrel városi környezetben.
A szakmai verseny döntőjébe jutott és a shortlistre került fotósok munkáit a következő személyek bírálták el: Mariama Attah, az Open Eye Gallery kiállítási vezetője, Liverpool, Egyesült Királyság; Tandazani Dhlakama, a Zeitz MOCAA segédkurátora, Fokváros, Dél-Afrika; Elisa Medde, a FOAM Magazine főszerkesztője, Hollandia; Ioana Mello, független kurátor és fotószerkesztő; a FotoRio igazgatója, Brazília; Sujong Song, vezető kurátor, National Museum of Modern and Contemporary Art (MMCA), Dél-Korea; és Mike Trow, független kurátor és fotószerkesztő, a zsűri elnöke.
A zsűri elnöke, Mike Trow a zsűri nevében így nyilatkozott: “Eredeti és eltérő nézőpontokat találni fotográfiai szempontból egyre nagyobb kihívást jelent, mivel a fotósok a globális vizuális trendeket követik, ugyanakkor felfedezik saját kultúrájukat és történelmüket. 2023-ban újabb izgalmas és kihívásokkal teli verseny győztesei kerültek ki a világ minden tájáról, akik a legkülönfélébb narratívákat fedik le… az építészet merész megközelítésétől kezdve az erőt adó dokumentarista munkákon át a merész portrékig és a gyönyörű, szívből jövő kreatív munkákig. A tapasztalt és elismert zsűritagok véleménye minden kategóriában széles skálán mozgott. A zsűritagok a művészetben az elbeszélői igazság és a művészi cselekvőképesség körüli mélyreható és folyamatos vitákról, valamint a tágabb környezeti, politikai és társadalmi szempontokról beszéltek. Remélem, hogy azok, akik megnézik a munkákat, megérezhetik, miért választottuk azt, amit választottunk, és láthatják, hogy a fotográfia hogyan szól mindannyiunk személyes élettapasztalatához.”
A Sony World Photography Awards 2023 diák, ifjúsági, nyílt és szakmai versenyének összesített győzteseit 2023. április 13-án hirdetik ki, a képek a londoni Somerset House-ban az 2023. április 14. és május 1. között megrendezett kiállítás részeként lesznek láthatók. A győztesekkel és a shortlistesekkel kapcsolatos további információkért kérjük, látogasson el a verseny hivatalos weboldalára (www.worldphoto.org).
