36. Magyar Sajtófotó Kiállítás

Egy anekdota szerint, amikor Leonard Bernstein az egyik – talán az 1985-ös budapesti –koncertje után a szálloda felvonójában meghallotta a háttérben szóló halk gépi muzsikát – a Für Elise-t vagy a Török indulót –, azt mondta: sok a zene. Vajon miért gondolta ezt az ünnepelt karmester, akinek valóban mindene, az élete volt a muzsika? Alighanem úgy érezte, hogy Beethoven és a többi nagyszerű zeneszerző műveit, alkotásait méltó körülmények között, méltó előadásban kell meghallgatni, nem egy liftben, a földszinttől a hatodikig.

Talán nem véletlenül jutott eszembe ez a történet a 36. Magyar Sajtófotó Kiállítás képeinek válogatása, rendezése közben. Hiszen nagyon nagy az anyag. Nem számoltam ugyan össze, de egészen bizonyos, hogy négyszázat meghaladó számú kép látható a falakon. Így felmerülhet a kérdés: lehet, hogy sok a kép? Csakhogy ezek a képek elsősorban nem műalkotások – sőt, mondhatnám: mű-alkotások –, hanem a hétköznapi valóság megörökített darabjai, pillanatai. Nagy részüket mi magunk is láthattuk már, hiszen sokan végignézték például az elmúlt évi vizes világbajnokságot, amelynek egy-egy pillanatát felidézik Illyés Tibor, Kovács Tamás vagy Derencsényi István felvételei. Egy-egy szelet a valóságból.

Derencsényi István: A nagy kékség

Sokan részt vehettek azokon a kiállításokon, koncerteken vagy éppen cirkuszi előadásokon, amelyeknek a szereplői, tárgyai itt újra megjelennek, mondjuk Teknős Miklós, Csudai Sándor vagy Urbán Ádám képein. A valóság egy-egy pillanatai ezek is. Ugyanúgy, mint azok a sajtófotók, amelyek távolabbi helyeken készültek azért, hogy a fotóriporterek – a riport szó eredeti jelentésének értelmében – beszámoljanak az ottani valóságról. Így nyerhetünk betekintést egy mélyszegénységben élő család hétköznapjaiba Móricz-Sabján Simon csanyteleki fotóin, de egészen távoli vidékekre is elláthatunk Bácsi Róbert László és Végh László képei által. Mónus Márton képein egy hajléktalanokat segítő krízisautó személyzetének munkáját ismerhetjük meg. Ők leginkább éjszaka dolgoznak, akkor, amikor mi alszunk.  Ajpek Orsolya Otthon, édes otthon című képsorozata arra figyelmeztet, hogy a saját, közvetlen környezetünket, a minket körülvevő mikrovilágot is érdemes megfigyelni. Azt, amelyet minden nap látunk, amely a napi valóságunk, ám mivel benne élünk, talán észre sem vesszük az apró, de fontos részleteket.

A sajtófotó-kiállítások harminchatodik éve tárják elénk az előző év legemlékezetesebb, leglátványosabb, legfontosabb pillanatait, azért, hogy emlékeztessenek, meg azért is, hogy egy kicsivel többet tudhassunk arról, milyen a körülöttünk lévő világ.

Végiggondolva mindezt nem lesz kérdés, hogy sok-e a kép, mint ahogy az sem, hogy sok-e a valóság. (Szigeti Tamás)

A kiállítás megtekinthető:
2018. 03. 30. – 2018. 05. 19.
mindennap 11 és 19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Capa Központ
Kurátor: Szigeti Tamás

Capa Központ

A sajtótájékoztatóról készült fotókat megtekintheted ezen a linken.

Válaszolj

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..