Fotókiállítás: A múlt szabadsága

Fotókiállítás: A múlt szabadsága
Értékeld ezt a cikket.

Válogatás Alföldi Róbert fotógyűjteményéből
„Neoavantgárd fotóművészet Magyarországon az 1960-as évektől napjainkig”

Kurátor: Kolozsváry Marianna, művészettörténész
Megtekinthető:
2016. január 16. – április 10.
hétköznap 14 és 19 óra,
hétvégén 11 és 19 óra között.

Alföldi Róbert nagyszerű gyűjteménye a korabeli magyarországi és külhoni avantgárd legjelentősebb művészeinek reprezentatív műveit tartalmazza, egy olyan anyagot, mely nemzetközi viszonylatban is különleges.

A legkevesebb, amit a gyűjteményről mondhatunk, hogy hiánypótló. Nincs ma Magyarországon egyetlen intézmény sem, amely ekkora (több mint ötszáz mű), ennyire szisztematikusan és egyúttal a minőségre érzékenyen fölépített gyűjteménnyel rendelkezne a magyar neoavantgárd fotóművészetről, illetve a képzőművészek fotómunkáiról. A gyűjtemény további jelentősége, hogy sok lappangó felvételt, kallódó képeket, kópiákat kutatott fel és talált meg, s mentett meg a pusztulástól.

Alfoldi_MG_5318.JPGAlfoldi_MG_5346.JPGAlfoldi_MG_5511.JPG

Az Alföldi Róbert által összegyűjtött fotográfiák azt is megmutatják, hogy a magyar fotóművészet milyen összhangot mutatott a kor nemzetközi irányzatainak törekvéseivel. A magyar avantgarde nagyjai mellett olyan világhírű külföldi fotóművészek alkotásai szemléltetik ezt a párhuzamot, mint pl. Arnulf Rainer, Thomas Ruff, Rudolf Schwarzkogler, Joel-Peter Witkin, Günter Brus, Jürgen Klauke.

Műalkotások ezek, melyek történetesen fotográfiai eszközök és eljárások révén születtek meg, művészi céllal, s közös bennük a (fotó)művészetkritikai attitűd és az új fotónyelvi eszközök kikísérletezésének igénye, mely  ezekben az években nem csupán Magyarországon vált fontossá: igazi szinkronitás figyelhető meg a nagy „művészeti központokban” is meghatározó irányokkal. Több generáció alkotásain keresztül nézhetünk vissza a múltba, s láthatjuk, hogy a vasfüggönyön kívül és belül is, ugyanúgy az önmeghatározás vagy önmegismerés nagyon nehéz, rögös, néha akár ijesztő útját járta a világ.

A kiállításon bemutatott csaknem 180 mű három kulcsszó köré csoportosítva mutatja be a neoavantgárd fotóművészet reprezentatív alkotásait: testiség, identitáskeresés és rejtőzködés.

“Nincsenek elvárások, nincsenek világtrendek, nincs igazodás, nincs megfelelés, a szabadság van. Az alkotói szabadság végtelensége. Számomra megrendítő, hogy ennyire kézzel fogható a korszak műveiből ez a fajta alkotói és emberi hozzáállás a világhoz, amit én nagyon szeretnék elérni, de nem nagyon sikerül. Tényleg nincs más, csak az adott alkotó, és az, amit létrehoz, amit megtalál, és nem fél magában egyre mélyebbre menni, és nem fél szembenézni azzal, amit talál, vagyis nem fél szembenézni önmagával. A fotó, mint tükör tartott tükröt az akkori önmaguknak, és tart ma tükröt, a mai önmagunknak. Hogy lehet így is. Ilyen szabadon vizsgálni a világot, vizsgálni benne önmagunkat, és igenis ilyen szabadon is lehet szembenézni és vállalni önmagunkat.

Ezért van ennyire közel hozzám ez az anyag.

Mert utat mutat. Mert mutat utat!”  (Alföldi Róbert)

A kiállítással egy időben magyar és angol nyelven jelenik meg a gyűjteményt bemutató reprezentatív katalógus.

A fotók forrása: http://maimano.hu/kiallitasok/a-mult-szabadsaga/

Mai Manó Ház

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..