Villámok fotózása

Villámok fotózása
5 (100%) 2 szavazat

A villám mint fotótéma mindenki képzeletét megmozgatja. Az éjszakai égboltot megvilágító villámokról készült képek olyan módon mutatják meg a természetnek ezt a csodálatos és halálos jelenségét, amelyet szabad szemmel csak egy villanásnyi ideig láthatunk.

 

Azonban ahhoz hogy a villámokat lefényképezzük megfelelő technikára, és sok türelemre van szükségünk. (És persze egy viharra is). Sok módszer létezik, de mindegyikhez elengedhetetlenek a következő eszközök:

  • Tükörreflexes fényképezőgép „B‿ idő beállítási lehetőséggel
  • (Lehet próbálkozni kompakt gépekkel is, de a beállítási lehetőségek hiánya illetve az exponálási késleltetés miatt inkább csak bosszankodás lesz az eredmény.)
  • Stabil állvány
  • Távkioldó

Ha mindezek megvannak, akkor éjszaka egyszerűen készíthetünk a villámokról képeket. Egy nagylátószögű vagy normál objektívvel felszerelve irányítsuk a gépünket az ég azon területére ahol nagy valószínűséggel villámlani fog és B időre állítva, nyissuk ki a zárat. Egy vagy több villám után pedig zárjuk be. Ilyen egyszerű. A villám lefényképezi saját magát. A vihar távolságától függően ISO100 esetén f5.6 és f8 közötti rekeszt érdemes választani, hogy a villámok ne égjenek be, de ne is látszódjanak szürke kis vonalaknak.

Ez eddig egyszerű lenne, ha a mezőn vagyunk és körülöttünk több tíz kilométeres környezetben nincs közvilágítással ellátott település. Ebben az esetben az ég valóban koromfekete és csak a villámok világítják meg. Azaz addig tartjuk nyitva a zárat amíg nem villámlik.

Csakhogy a helyzet a legtöbb esetben koránt sem ilyen egyszerű. A közvilágítás jelentős fényszennyezése már 15 másodperces expozíció esetén is szép egyenletes sárgává változtatja a képen az eget.  Ez pedig igen rondán mutat.

Ha ilyen körülmények között szeretnénk villámot fényképezni három lehetőség közül választhatunk :

Sorozatban exponálunk pár másodperces záridővel és reménykedünk, hogy a villám rákerüljön valamelyik képre. Ezzel a megoldással rengeteget fogunk bosszankodni és sikerült képek számát a szerencsénk és a CF kártyánk kapacitása fogja meghatározni. (általában 100-ból 1 kép sikerül)

Megpróbálkozhatunk a reflexeinkre hagyatkozni és gyors ujjal nyomni a távkioldót (esély a sikerre viszonylag kevés).

A harmadik megoldás hogy forrasztópákát ragadunk és megépítjük a következőkben leírásra kerülő kioldót és rábízzuk az exponálást.

(A kioldó 2. változata is elkészült időközben, a leírása itt http://www.fototipp.hu/light2 található)

Ahhoz hogy automatikusan tudjunk villámot fényképezni a villámok egy érdekes tulajdonságát használjuk ki. A villámok nagyon gyakran nem egyedül járnak, hanem csoportosan. Egy nyitó villám után rövid időközönként (20-30ms) több villám is lecsap a nyitó után megmaradó ionizált „csatornában‿. Azaz ha elég gyorsak tudunk lenni a nyitó villám érzékelésekor, akkor van esélyünk a követő villámok lefényképezésére.

A „villámkioldó‿ alapelve igen egyszerű, egy fényérzékelő elem és pár erősítő és időzítő elem segítségével a fényképezőgép távkioldó csatlakozóján keresztül vezéreljük az exponálást. (persze ez csak elektronikus távkioldót használó fényképezőgépekkel működik). A kioldó elektronikája már pár ms alatt érzékeli a villámot és exponál.

Van azonban egy további probléma, a „shutter lag‿ azaz az expozíciós késleltetés. Ez az ami az SLR és DSLR gépeknél általában nem kerül szóba, hiszen olyan rövid hogy hétköznapi körülmények között nem is érzékelhetjük. Villámok esetén azonban általában 150-250ms időnk van amíg a követő villámok tartanak, utána már nem fogunk látni a képen semmit. Pontos adatokat találhatunk az egyes kamerák késleltetéséről, ha a „shutter lag table‿ szavakat beírjuk a google-ba. Pl. az EOS 10D esetén két értéket kapunk a késleltetésre, 80ms és 180ms. Az első adat jól hangzik, míg a második már koránt sem annyira, de miért van két adat?

Az első az „előfeszített‿ állapotból történő exponálás késleltetése (félig lenyomott exponálógomb) míg a másik az alaphelyzettől számított késleltetés (azaz kb 100ms a fénymérés beállásának ideje). Ebből adódik, hogy a villámkioldó berendezésünknek kezelnie kell a félig lenyomott (előfeszített) állapotot.

Az áramkör tulajdonképpen egyszerű. Egy fotótranzisztor érzékeli a fényváltozásokat, ennek a jelét felerősítjük és egy felüláteresztő szűrőn vezetjük keresztül. A szűrő biztosítja, hogy csak az igen gyors változások generáljanak jelet. Ez a jel ezután egy komparátorba kerül ahonnan csak a nagy amplitúdójú jelek jutnak tovább. Ha eddig eljutott a jel akkor már csak arra van szükségünk hogy a pár ms idejű jelet széthúzzuk egy kicsit mivel az exponáláshoz legalább 25-30ms-ig zárni kell a távkioldó kontaktusait. Ezt a feladatot a CD4047-es időzítő végzi. A fényképezőgéptől való elektromos leválasztást egy miniatűr relével oldjuk meg, azaz a kioldó áramköre nem kerül közvetlen kapcsolatba (még közös föld által sem) a fényképezőgéppel. Az IRF520 (vagy bármi más kisáramú FET) arra szolgál, hogy bekapcsolás után pár másodperccel váljon aktívvá a kioldó, elkerülve az esetleges fals exponálásokat a bekapcsoláskor.

A fényképezőgéphez csatlakoztatás gépenként eltérő. 300D és társai esetén egy egyszerű 2.5mm-es sztereó jack dugó megoldja a csatlakozást. 10D esetén azonban a legegyszerűbb (kis bátorságot igénylő) megoldás a távkioldó vezetékének elvágása és normál sztereó jack csatlakozóval történő megtoldása. (A jogászok kedvéért : Természetesen a kioldó használatából, a távkioldó átalakításából következő és bármely ezekkel összefüggő eseményért, meghibásodásért semmiféle felelősséget nem vállalok !)

Használatkor kössük össze a gépet a kioldóval és fordítsuk a villámok felé. A záridőt 1/8-nál ne vegyük kissebre. Ha a körülmények megfelelők, akkor a berendezés segítségével akár nappal is fényképezhetünk villámokat. Ehhez pusztán arra van szükség, hogy az 1/8-as záridővel ne égjen be a kép. (5.6-os rekesznél ne nagyon menjünk tovább, mert a villámok unalmas kis szürke cérnaszálakként fognak megjelenni a képen).

A kioldó segítségével jelentősen megnövelhetjük a villámfényképezés “termelékenységét”. A hagyományos módszerrel kb 50 expozícióból esetleg egy sikerült úgy hogy érdemes legyen megtartani. A kioldóval a legutóbbi vihar során kb 2 óra alatt 25 expozíciót készítettem amelyek közül 11 értékelhető kép lett.

Sikeres villámvadászatot mindenkinek!

forrás: http://fototipp.hu

Hirdetés:

Szólj hozzá