21 tipp a jó fotóhoz

21 módja, hogy fejleszd az alkotásod

Fényképezz többet, mint amennyit most; és legyél könyörtelen szerkesztő. Komolyan. Már a puszta mennyiségben is sok lehetőség van. Nem mintha a mennyiség maga bármilyen mértékben jó minőséget jelentene, de a közben gyakorlással eltöltött idő már hordoz magában minőséget is. Mindemellett a hajthatatlan gyakorlásnak van egy ikertestvére is, amit úgy hívunk: szerencse. És a fényképezésben, mondjuk a golffal ellentétben, egy gyakorlás közben lőtt szerencsés kép ugyan annyit számíthat, mint egy jól begyakorolt és kellő komolysággal ellőtt kocka. És ha már mennyiségről beszélünk: ha nem dobsz el kb. 10 késznek vélt képet minden megmutatott képed mellett, akkor nem vagy elég komolyan kritikus magaddal szemben. És ha nem lősz el 100 kockát minden késznek vélt képed mellett, akkor nem vagy elég energikus.
Ha egy dolgot lehetne tenni ami bármi másnál jobbá tehetné a legtöbb képet, akkor az egyszerűen az lenne, hogy ragasztunk egy nagy pöttyöt a kereső közepébe, hogy ne láthassuk mi van a kompozíciónk közepén. Kerüld el a középre szerkesztést, amikor csak lehetséges. Ha bármikor középre szerkesztett témával találkozunk, tudhatjuk, hogy a fotós össze volt zavarodva a mű létrehozásának céljait illetően. Nem azért csinálunk ‘művészi’ képeket, hogy megmutassuk valakinek, hogy valami hogyan néz ki. Ahhoz csak szemek kellenek (vagy objektívek). A művészetnek jelentéssel kell bírnia, érzelmeket, erőt és varázslatot hordoznia. Ne csak azt mutasd meg, hogy mi a téma, azt is mutasd meg, ami nincs benne a témában, mutasd meg mit jelent, mutasd meg miért létezik, hogyan létezik, hol és mikor létezik. Képzelj el egy regényt kizárólag leírásokból, cselekmény, motivációk, mélységek vagy drámák, fejlemények nélkül. A regény úgy csak tárgyi leírások gyűjteménye volna. Ugyan ez vonatkozik a fényképekre is.
Gondolkodj két dimenzióban. Nem csupán egy képet készítesz valamiről, létrehozol valamit és amit létrehozol az két dimenziós. Ha nehezen tanulsz meg ‘laposan’ látni, használj Polaroidot. Ha nincs Polaroidod, a kép készítése előtt készíts vázlatot vagy rajzot arról amiről képet akarsz készíteni. Tanulj meg éleket és formákat látni, ahelyett, hogy részleteket és színeket látnál. Hunyorogj és nézd a világot a szempilláidon keresztül, így eltűnnek a részletek. Vagy próbáld ki, hogy egy áttetsző műanyagon keresztül nézelődsz. A kompozícióban először a nagy tömegeket lásd meg, a részletek felfedését hagyd a filmre. Tanuld meg, hogy a kompozíció a formákról szól, a textúrák pedig a részletekről.
A legjobb tele-objektív a világon a lábad. Menj közelebb. Menj még közelebb. Használj nagylátószögű objektíveket és kerülj közelebb a témádhoz. A legjobb képek többnyire azok, amiknél a néző úgy érzi, hogy közvetlenül belépett a kép által mutatott világba és ez legsikeresebben a közvetlen betekintéssel érhető el. Válj eggyé a témával. A legkönnyebben ezt úgy éred el, ha nagylátószögű lencsét használsz és fizikai közelségbe kerülsz a témádhoz. Persze nem minden nagyszerű kép nagylátóval készül. De ha mondjuk képeid 30%-a nagylátóval készül 70% pedig telével, akkor fordíts ezen az arányon és meglátod, drámai fejlődésen mennek keresztül a képek.
A fotózás részben művészet, részben tudomány. A szívedet tárja ki, de ezt optikákon, elektronikán, kémián és a fizika törvényein keresztül teszi. A fotózás tudományos része végtelen számú változón keresztül nyilvánul meg, és sokkal könnyebb megtanulni ezt, ha csökkented ezeknek a változóknak a számát. Az első néhány évben válassz egy jó filmet és papírt és ragaszkodj ezekhez. Korlátozd a használt fényképezők számát. Tapasztald ki átfogóan, hogy a rendelkezésedre álló anyagok mire képesek és ne csábulj el azoktól az elméletektől, hogy a jobb képek a jobb felszerelések eredményei. Ne feledd, hogy a fotózás történetének legnagyszerűbb képei annál sokkal primitívebb fényképezőkkel készültek, mint ami most neked van.
Dolgozz projektekben. Készíts rengeteg képet, majd tekintsd át őket mélyebben. Keríts időt arra, hogy újrafotózz olyan dolgokat, amiket egyszer már lefotóztál. Vizsgáld meg a kulcsfontosságú elemeket a képeiden és hallgasd mit mesél a kép, mi milyen szeretett volna lenni a képen. Játssz olyat, mintha az első fényképezésed a témában csak egy bemelegítés volna, egy vázlat készítés, ismerkedés a témával. Hagyd, hogy a képek felfedjék magukat, ahogy újra és újra visszatérsz a projekthez. Tanulj meg befogadóan fordulni a körülötted levő élettelen dolgok felé, azok mint a tudatalatti kreativitásod visszhangjai beszélnek hozzád. Ugyanez elmondható a fényképeidre is. Kezeld úgy, mintha az összes eddigi képed a tanárod volna, nem pedig gyermeked. Mindegy hogy mi a projekt, de minden projekt kutatást igényel, csakúgy mintha egy könyvtárban kutatnál, vagy kint a terepen. Olvass, tanulj, kérdezz, nézegesd azok képeit, akik előtted jártak, gondolkodj, kérdezz még, figyelj és újra csak kérdezz. Írd le a dolgokat. Ha egy projekthez nem írod tele egy jegyzetfüzet nagy részét, akkor valószínűleg nem gondolkodtál eleget a projekt megvalósításán mielőtt elővetted a fényképeződet. Mélyedj el a projekt gondolataiban az elejétől a végéig. Mit kell tudnod róla? Kinek van birtokában az az információ? Hogyan fog kinézni, mikor készen lesz? Hová kell ezekért eljuss? Kiket fog ez érdekelni? Mik az alkotóelemek? Azok hogyan állnak össze? Van-e határidő? Költségvetés? Mibe fog ez kerülni? Mik a siker meghatározói? Mit vagy hajlandó beáldozni a projekt sikeréért?
Fejtsd meg az eszközeidet. Minden kép, minden projekt egy bizonyos összeállítású felszereléssel készíthető el legjobban. Kezd a képpel vagy a projekttel és határozd meg, mik azok az eszközök, amik leginkább segítik a megvalósítást. Ha úgy találod, hogy feltétlenül új felszerelésre van szükséged, olvasd el újra az #5 pontot és légy őszinte magadhoz, hogy valóban jó projektet választottál-e.
Vegyél részt műhely foglalkozásokon. Olvass könyveket. Figyelj a tapasztalt fotósok véleményeire. A kerék újrafeltalálásának nincs sok értelme az intellektuális gyakorláson kívül. Ha jó képeket akarsz csinálni, nézegess jó képeket és beszélj jó fotósokkal. Legyél valaki tanítványa egy ideig. Állíts magad elé egy feladatot, amiben nagyszerű képeket próbálsz minél élethűbben reprodukálni. És ha ebben sikerrel jártál, dobd el azokat a filmeket és nagyításokat és ne mutasd meg soha többé senkinek. Tanulj a mesterektől, de ne válj azokká. Ne keresd a mestereket, azt keresd amit ők is kerestek.
Tanuld meg az alapokat. A régi mondás szerint, ha messzebbre akarsz látni mint mások, akkor az óriások vállára kell állnod. Az előtted élt nagyszerű fotósok és művészek alkotásai ma úgy élnek, mint kreativitásuk testamentumai. Hogy tovább vidd a lángjukat, először a kitaposott útjaikat kell járd. Ne keserítsen el, ha éveket kell tanuljál ahhoz, hogy megtudd amit ők is tudtak, ők is évekig tanultak az előttük járóktól. Tanulj történelmet. Ismerd meg a szokásokat, a szabályokat, a kliséket és technikákat. Ismerd meg a gondolkodását azoknak, akik előtted már feltették és megválaszolták a kérdéseidet.
Járj a végére. Ne hagyd magadnak, hogy raktárt csinálhass a negatívjaidból vagy raw fájljaidból esetleges későbbi felhasználásra. Abból nem nyerhetsz semmit, ha csak a lehetőségét hagyod meg annak, hogy nagyszerű legyél. A jól ismert filmes sablon: ha befejezed, jönni fognak. A közönségnek van egy egyetemes törvénye, miszerint ha befejezed a műved, az univerzum nem hagyja majd, hogy az látatlan maradjon. A lehetőségek varázsütésre megnyílnak. Ráadásul mikor megöregszel és visszatekintesz, láthatod majd, hogy melyik projektjeid sikerültek legjobban. Ez elkerülhetetlen. Mert ha például a legjobb projekted a tizedik lett volna, nem juthattál volna odáig, ha nem fejezed be az előtte levő kilencet. Nincs gyorsabb és hatékonyabb útja annak hogy eljuss a legjobb munkádig, mint hogy végigjárod azokat az elengedhetetlen állomásokat, amik felkészítenek és eljuttatnak odáig. Hát fejezd be, engedd el és lépj tovább.
Vedd észre, hogy a kreativitás nem óramű szerint működik. Állj készen a kreatív tudatalattid megértésére mert az akármikor megnyílhat előtted. Használj feljegyzéseket. Mindig legyen nálad ceruza és papír. Légy fegyelmezett abban, hogy feljegyzed a furcsa gondolataidat, amik furcsa pillanatokban születnek. Fényképezz minden nap- vagy legalábbis gondolkodj a fényképezésen naponta. És ne lepődj meg, ha a legjobb ötleteid akkor születnek, mikor legkevésbé vagy felkészülve rájuk.
Engedd szabadjára a fényképezést és csinálj belőle művészetet. Ezt úgy értem, hogy ismerd fel a fotóművészet legmagasabb rendeltetését, ami az, hogy kapcsolatot teremtsen önmagad és embertársaid között. A fényképezés mint művészet célja nem az, hogy műtárgyakat hozzunk létre, amik majd gyűjtőket és múzeumokat vonzanak. A végső rendeltetése az, hogy TE magad csatlakozz a VILÁGhoz. Így egy művet teremtesz, ami összeköti majd a nézőt a világgal és így veled is. Ha a műved nem érint meg senkit, nem mozdít meg valakit, akkor végső soron nem mozdít meg senkit és semmit.
Fejleszd a fotózási műveltséged. Olvass könyveket, látogass kiállításokat, fizess elő magazinokra (különösen olyanokra, amikben képek vannak de nem a fényképezésről szólnak) és hozd létre a saját gondolatbeli kép galériádat, kép készítési trendjeidet, hogy mi tetszik és mi nem. Furcsán hangzik, de minél többet tudsz más fotósokról, annál többet tudsz majd magadról és különösen azt fogod tudni, hogy a saját utadat járod-e, vagy saját magadat is megtévesztve más útján jársz.
Ne foglalkozz mások tanácsaival, ha azok csak annyit mondanak, hogy ők hogyan csinálnák. Persze végső soron maga ez a tanács is azok közé a tanácsok közé tartozik. De ezt alapvetően a fotó kritikákra értem. Nincs haszontalanabb fotó kritika annál, ami úgy kezdődik, hogy ‘ha ez az én képem volna, én úgy csináltam volna, hogy..’ Ez nem az ő képük, így az, hogy ők mit hogyan csináltak volna, az teljesen lényegtelen. A legjobb kritikák azt mondják el, hogy a néző mit lát a képedben és teljes mértékben rád hagyják annak eldöntését, hogy amit látnak benne az vajon az ő egyedi látásmódjuk megnyilvánulása-e, avagy a te sikered vagy kudarcod abban, hogy a kép kifejezze eredeti szándékaidat.
Pihentesd egy kicsit, mielőtt megmutatod másoknak. Legyen egy helyed a lakásban vagy valahol, ahová kifüggeszthetsz egy csomó képedet. Hagyd ott őket, és időről időre nézz rájuk, nézegesd őket különböző napszakokban, különböző megvilágításokban, lelki állapotokban, és figyeld meg, ahogy a befogadó képességed változik az idő múlásával. Idézd fel, hogy mire gondoltál mikor csináltad, de vizsgáld úgy is, mintha nem is te csináltad volna. Ez valószínűleg elvezet majd oda, hogy kipróbálj más utómunkát a képen, más vágást, vagy az adott kép egy teljesen új megközelítését. Ez jó, és általánosságban azt jelenti, hogy a kép beszél hozzád és te figyelsz rá.
Felejtsd el a véletlent és találd ki, hogyan tudod tudatosan csinálni. Ne hagyd, hogy a források hiánya az utadba álljon. Ne hagyd, hogy a korlátok beszorítsák a művészeted. Ne hagyatkozz kizárólag mások nagylelkűségére; ez egy nagyon csábító csapda. De azt eredményezi, hogy csak akkor haladsz előre, ha azt más is úgy akarja. Végső soron senki mást nem érdekelhet annyira a saját előrehaladásod, mit te magadat. Ismerd fel, hogy amint Steven Bender mondta: a művészet egy olyan kiváltság, amiért hajlandónak kell legyél fizetni.
Gondold át tisztán a céljaidat. Mi a fontosabb számodra: pénzt keresni vagy hogy terjesszék a műveidet. Mi érdekel jobban: képeket csinálni, ami tetszik a nagyközönségnek, vagy olyanokat, amilyeneket muszáj csinálnod. Ha szerencséd van, ez a kettő ugyan az, de ha mégsem, akkor is sokkal könnyebbé tesz minden mást, ha tisztában vagy azzal, hogy számodra melyik a fontosabb. Itt nincsenek helyes válaszok. Csak zűrzavar van olyankor, mikor a valódi céljaiddal ellentétesen dolgozol.
A fotózás nem csoportos tevékenység. Tanulj meg egyedül dolgozni. Ne hagyd, hogy eltereljék a figyelmedet. Kapcsold ki a zenét. Vedd körbe magad csenddel. Mindannyiunkban van egy múzsa aki megpróbál beszélni hozzánk és kreatív útra terelni minket. Ez alól nincsenek kivételek. De a múzsák szokása, hogy csak suttogva beszélnek. Hogy tisztán hallhasd őket, nagyon csendben kell legyél.
Ne azt fényképezd ami fényképezhető. Azt fényképezd ami érdekel téged, még ha azt lehetetlenség is lefényképezni. Majdnem lehetetlen nagyszerű képet csinálni olyan valamiről, ami nem érdekel téged. A tárgy iránt érzett szenvedélyed sokat számít, ahogy visszaveri a fényt, ahogy mozog és változik, amilyen érzéseket kelt benned. Ez a fényképezés tárgya, nem pedig az alkotóelemek egy képen. Az egész világegyetemben nincs egyetlen unalmas téma sem; de rengeteg unalmas fénykép van, amit unott fotósok készítettek. Légy szenvedélyes valami iránt és ez a szenvedély idővel és kitartással megmutatja majd magát a képeiden.
Gondolkodj. Gondolkodj a tárgyad szemszögéből. Gondolkodj a közönséged szemszögéből. Gondolkodj el azon, hogy mit akarsz közölni. Gondolkodj azon, hogy ez mit fog majd mutatni az idő múlásával. Gondolkodj azon, hogy mi van a képen és mi van a kép mögött. Gondolkodj azon amit elmondtál. És azon, amit nem mondtál el. Gondolkodj azon, hogy az emberek mit fognak gondolni arról amit elmondtál és arról amit nem mondtál el. De a legfontosabb, hogy tudd mikor kell gondolkodj és mikor kell felfüggeszd a gondolkodásod. A művészet gondolatok nélkül nem teljes. A gondolatok által vezérelt művészet nem teljes. A művészethez szükség van gondolkodásra, de szükség van nem-gondolkodásra is, hogy ne csupán jópofa képeket hozzunk létre.
Emlékezz rá, hogy a művészet nem csupán művészkedés. A művészet az élet maga. Hogy jobb művész lehess, ahhoz először is jobb egyénnek kell legyél. De nem morális értelemben, hanem inkább a teljesség értelmében. Jusson eszedbe, hogy a legnagyszerűbb művész nem az akinek a legjobb felszerelése van, hanem akinek a legemberibb szíve van.